Vitorlás hajóval a Földközi-tengerről folyókon csatornákon át a Balatonra...

Mona egy Jeanneau 34.2 vitorláshajó. A sors kegyelméből Elba szigetén telelt, de már nagyon akaródzott hazajönni. Ezért hárman kemény elhatározással elmentünk érte. Lesz, ami lesz, hazahozzuk Badacsonyba.

A kapitány Kárpáti Lajos, és jómagam, mindketten a Yachtakadémiát végeztük „sósvíz szakon”. Harmadik társunknak választottuk Pettenkoffer Sándort, aki pedig vagy hatvan éve vitorlázik a Balatonon, esetenként az Adrián.

Nem maradt más, mint a felkészülés és az utazás a Földközi-tengeren Elba-Korzika-Marseille-Rhone-Saone-Doubs-Strasbourg-Rajna-Frankfurt-Mainz-Majna-Regensburg-Duna-Sió-Badacsony. Mikor legkorábban? Természetesen április másodikán. Egyszóval kiástuk magunkat a hóból Badacsonyban és irány Elba fővárosa, Portoferraio.

Részlet a kapitány naplójából:

"Mona a tavasz közeledtével már nagyon kívánkozott haza, a Portoferraioban szokásos kikötői és egyéb díjakra is tekintettel. Hazahozataláról két változatban is gondolkodtam. Megkerülve az olasz csizmát azonban még mindig csak az Adrián vagyunk, ahonnan igen költséges a további út kamionnal. Mona ugyanis csípőben széles fiatalasszony, szélessége 3,30 m. Ehhez pedig országúton már Convoi Exceptionnel, útvonalengedély és kísért szállítmány szükséges.

<

Mézes-mázos ígéretekkel rábeszéltem két vitorlás barátomat, hozzuk haza Monát „lábon”. Kötél János budapesti, vele a Yachtakadémiát végeztük „sósvíz szakon”, a káptalantóti Pettenkoffer Sándor pedig balatoni vitorlás már hat évtizede, azon kívül az ábrahámhegyi vitorlás gyerekek „Sanyibá”-ja. Tanácsot kértem az Alma Mater vezetőjétől, a „Yachtakadémikus” Vass Tibor barátunktól is a két opciót illetően. Azt mondta, kalandvágyból a másodikat választaná.

A kocka itt már el is volt vetve. Átkelünk az Alpokon egy 7 tonnás, tőkesúlyos, 1,70 m merülésű vitorlással. Mi sem természetesebb ennél? Hiszen Hannibál is átkelt, pedig még vitorlása sem volt!

Nem maradt más, mint a felkészülés a téli hónapokban.

Elbától Korzikáig szép időnk volt, előkerültek a tengerésznóták..

Az útvonal (elnagyolva):
Elba-Korzika-Cannes-Marseille-Rhone-Lyon-Saone-Doubs-Strasbourg-Rajna-Frankfurt-Majna-Duna-Sió(?)-Badacsony. Az utolsó szakasz nagyban függ a Balaton vízállásától, amelyben a sok csapadék okán is csak reménykedhetünk. De már Győr-Gönyű kikötőjében is nagyjából itthon vagyunk…

…És elindultunk Elbáról április 6-án. A tengeri átkelést nem részletezem, nem igazi sportteljesítmény, mindennapos dolog. Nekünk fantasztikus volt azzal együtt, hogy csak én úsztam meg tengeri betegség nélkül. Jani és Sanyi volt a két Kisherceg a hajón, akik a Tirrén tengeren hagyták rókáikat. Aki vitorlázott már áprilisban 12 fokos tengeren pengére feszített vitorlákkal 7-8 Beaufort szélben megfektetett hajóval 2-3 méteres hullámokon, az tudja, milyen fenséges érzés. Különösen társaimnak, akik két-három napig grafit-szürkék és vigasztalanok voltak, legbelül üresen, mégis elszántan húzták a köteleket, tekerték a kormányt. Azt mondják, a viharok azért vannak, hogy az ember legyőzze őket. Nekünk ez megadatott, hiszen itt vagyunk. A tengert sokan megpróbálták leírni, én nem kísérlem meg. Egyszerűen lenyűgöző.

Egy áthajózott éjszaka után..

Cannes mellett, Golf Juan-nál értünk partot, mint az Elbáról szökött Napóleon..

..majd tovább haladtunk Marseille felé..

Innen már vízszintbe daruzott árbóccal irány a Rhone!

E sorokat a hajón írom, Avignon és Vivier között, a sebes sodrású Rhone folyón szegény kis motorunkkal felfelé kapaszkodva. Nincs is más, mert 12,7 méteres árbócunkat már Marseille után vízszintesbe daruztuk. (Jelenleg csak útban van a fedélzeten, de azért mindig megsimogatjuk).

Lassan haladunk, nagy a sodrás, a robotkormány nem is bírja, jelzi, hogy nem erre szegődött. Sok a zsilip, a legutóbbi alig egy órája Bollene-nél 22,5 méterre emelt egyszuszra. A zsilipkezelőkkel rádión értekezünk, igen udvariasak, örülnek a magyar hajóról érkező francia szónak, mi pedig örülünk, hogy ők örülnek, hamarább átjutunk. Mire végzünk az „écluse” összes ceremóniájával, már jó ismerősök vagyunk, au revoir en Hongrie-val búcsúzunk, és levetjük a zsilipelésnél kötelező, ám kényelmetlen mentőmellényt. Ha belegondolok, hogy májusig több, mint 150 zsilip lesz még hazáig!"

Folytatás következik:

04. 06. - 04. 11.     0 - 322 tmf; 597 km Portofereiro - Maccinaggio - Cannes-Golf Juan- La Ciotat - Vieux Port Marseille - Les-Corbieres - Port Napoleon	Elba szigetétől Marseille-ig >>
04. 12. - 04. 17.     597 - 932: 335 km Port St. Louis - Lyon	Felfelé a Rhone folyón>>
04. 13.     243 fkm - Avignon	Avignon, a pápák városa>>
A Rhone völgye - a francia borászat egy fellegvára	"Borvidéken és hegygerincen át...">>
Valence után: VÁM ellenőrzés és motorhiba	Lecsapnak a francia TEK-esek>>
322 tmf + 323 fkm után: Irány a Saone!	Búcsú a Rhone-tól..>>
Hajózásunk a Saone folyón - kikötés Macon-ban	Régi város, új élmények >>
Zátonyra futottunk Dole városa előtt	Évszázadok emlékei >>
Életképek a Mona fedélzetéről	Elkapott pillanatok >>
1400 km után "leejtjük" a hajó orrát :-))	Völgymenetben>>
log: 1743 km - Frankfurtban ketten maradtunk	A Rajnán, a Majnán>>
Rajna, Majna - borok, várak és zsilipek, zsilipek..!	Szőlő, ameddig a szem ellát..>>
05. 10.     log: 2883 km Utunk véget ér..!	A dunai szakasz..>>

          

A vitorláskölcsönző vezetője:
Kötél János - vitorlás hajó vezető, szkipper
Telefon: +36 / 20/3901-788       |       E-mail: kotelhajo.hu@gmail.com