Szőlő, amerre a szem ellát…

A rajnai, majnai borok hazájában több napig hajózunk. Szőlő, amerre a szem ellát. A folyóból meredeken kiemelkedő hegyoldal minden centimétere beültetve, legyen bár a lejtése 45 fokos, vagy még markánsabb.

Jellemzően rajnai rizling, Müller-Thurgau (rizlingszilváni), chardonnay, pinot blanc, cabernet sauvignon, dornfelder (Helfensteiner és Heroldsrebe keresztezésével nemesített fajta), merlot, portugaiser fajtákkal foglalkoznak. A meleg nappalok és hűvös éjszakák kedveznek a savképződésnek. Ha eléggé száraz az időjárás, nem kell korábban szüretelni sem. Az érett szőlő a bornál is kitűnik, ahogyan a kóstolt Chardonnay-nál sincs ez másként. Színében kissé világos, árnyalt sárga szín jellemzi. Illatában nagyon intenzív „fruity”, édeskés, valamilyen vadvirágra emlékeztet. A kóstolás során könnyed gyümölcsös ízek jönnek elő, számomra alma a meghatározó. A fajtajelleg az ízében van, inkább félszáraznak mondanám. Szakértők biztosan kiéreznének egy kis maradék cukrot, én kellemesnek találtam. A Rieslaner sárgás-zöldes színű szőlőfajta, mint nevéből kitűnik, a Riesling és a Sylvaner keresztezéséből született az 1920-as években. Többnyire a Frank és Pfalz régiókban terem, Németországon kívül alig fellelhető. E szőlőből készült bor magas savtartalma és gyümölcsös íze miatt kedvelt.

Országokat keresztülszelve mindig hiányérzetem támadt az autópályán. Be kellene menni ebbe a kis faluba, abba is, beszélgetni emberekkel, megtekinteni, mire büszkék.

Erre az általam „szalagkorlát-perspektívának” nevezett rohanások nem adnak alkalmat. Mona hajóm jóvoltából most egy csapásra minden megváltozott. Merőben más folyóról látni a tájat, kikötni időkorlát nélkül bárhol, szóba elegyedni bárkivel, aki szívesen lát egy idegen hajóst. És mást nem is találni, mindenütt „bienvenue” vagy „willkommen”-ek vagyunk.

A zsilipkezelők mindennapi partnereink. Egy-két kilométerre már előre be szoktam jelentkezni, ez sokszor gyorsítja az átkelést. Szívesen besorolnak egy nagy hajó mögé, ekkor csak a hajócsavar-borzolta áramlatokkal kell megküzdeni.

A zsilipkamrában kikötött hajón a kormánynak ugyanolyan jelentősége van, mint menetben. Elfordításával azonban óvatosan kell bánni, sokszor fordítva hatnak a vektorok a laterális felületekre, össze-vissza áramló, bugyogó haragos vizekben. A kormánnyal még csak van mit kezdeni, a tőkesúllyal kevésbé. Van olyan kamra, ahol a zsilipkapun nyíló ablakokból érkezik a feltöltés zuhataga, van olyan is, hogy több szelepen át küldik alulról. Igencsak észnél kell lenni, különösen, ha az ember már fáradt estefelé, 100 kilométer és vagy 10 zsilip után.

A rádión való bejelentkezést elvárják. Jobb híján angolul szoktam hívni őket, a megadott rádiócsatornán, a hely neve szerint. Franciaországban francia nyelven természetes, hogy nem volt nehézség mintegy 150 zsilippel. Német területen az angol szóra is válaszoltak mindenütt készségesen, csak egy helyen tudatták velem, hogy Suldigungba érkeztem. Itt azután – fejemet vakarva bár - mégis elő kellett halászni a zsilipeléshez szükséges német szakszavakat.

Alsó-Szászország központjába Würtzburgba este fél kilenc körül érkeztünk. Sötétedett, de annyi azért látható volt, hogy csodálatos helyen járunk. A város központjában lévő zsilip kezelője kérdésünkre rádión ajánlott egy közeli Yachtkikötőt. Itt határoztuk el, hogy másnap nem sietünk az indulással, visszasétálunk a városba. Nem bántuk meg!

Elsőként a fejünk felett magasodó Marienberg erődrendszert kaptuk lencsevégre, bámulatos építmény, majd a királyi rezidenciát láttuk a díszparkkal.

Az öreg Majna-hídon megcsodáltuk a szenteket, majd a piacteret és a Mária templomot örökítettük meg. A százharmincezres ódon frank város hangulata rabul ejtett. Mindent látni akartam, még a hídkorlát faragott köveit összetartó kovácsoltvas kapcsokon is elcsodálkoztam…Fényesek, nem hagytak nyomot rajtuk a századok. Gyönyörű ódon házak… építészek, kőfaragók, pallérok, kovácsok, micsoda mesterek keze munkája! Szívesen maradtunk volna, de egy délelőttnél többet nem áldozhattunk időnkből. Ma kaptuk a hírt, hogy a Sió zsilipet megnyitották, ezzel kb. három hétig lehet számolni. Igyekeznünk kell, hogy még elérjük. Kicsit szomorúan távoztunk a csodaszép Würtzburgból. Még egy utolsó fotó a várost átszelő Majna zuhatagsoráról, azután elbúcsúztunk a készséges kikötőmestertől, gépiesen elkötöttünk és nekiláttunk utunk utolsó Majnai szakaszának. Würtzburgtól 135 km-re ugyanis a folyó balra el, már nem hajózható. Bamberg városánál 0 km-rel megkezdtük a 170 km hosszú Duna-Majna csatorna felderítését, hogy azután, ha mégis úgy adódna, és Regensburgnál már feltűnően kék lesz a víz, akkor tudjuk, hogy a mi Dunánkon hajózunk. (Vagyis, egy darabig még Strauss-én). A nagy sietségben még a 2000. megtett km-ről sem emlékeztünk meg. Nem baj, a GPS sem méltatlankodik, ha nem koccintgatunk menetben. Ma elhagyjuk Nürnberget is.

Folytatás:                                                            

04. 06. - 04. 11.     0 - 322 tmf; 597 km Portofereiro - Maccinaggio - Cannes-Golf Juan- La Ciotat - Vieux Port Marseille - Les-Corbieres - Port Napoleon	Elba szigetétől Marseille-ig >>
04. 12. - 04. 17.     597 - 932: 335 km Port St. Louis - Lyon	Felfelé a Rhone folyón>>
04. 13.     243 fkm - Avignon	Avignon, a pápák városa>>
A Rhone völgye - a francia borászat egy fellegvára	"Borvidéken és hegygerincen át...">>
Valence után: VÁM ellenőrzés és motorhiba	Lecsapnak a francia TEK-esek>>
322 tmf + 323 fkm után: Irány a Saone!	Búcsú a Rhone-tól..>>
Hajózásunk a Saone folyón - kikötés Macon-ban	Régi város, új élmények >>
Zátonyra futottunk Dole városa előtt	Évszázadok emlékei >>
Életképek a Mona fedélzetéről	Elkapott pillanatok >>
1400 km után "leejtjük" a hajó orrát :-))	Völgymenetben>>
log: 1743 km - Frankfurtban ketten maradtunk	A Rajnán, a Majnán>>
Rajna, Majna - borok, várak és zsilipek, zsilipek..!	Szőlő, ameddig a szem ellát..>>
05. 10.     log: 2883 km Utunk véget ér..!	A dunai szakasz..>>

          

A vitorláskölcsönző vezetője:
Kötél János - vitorlás hajó vezető, szkipper
Telefon: +36 / 20/3901-788       |       E-mail: kotelhajo.hu@gmail.com