Hajózásunk a Doubs folyón, és a csatornákon

Sorra vettük a zsilipeket, szám szerint nyolcat. Egy nálunk kétszer nagyobb svájci hajót követtünk húsz kilométeren, együtt zsilipeltünk mindahányszor.
Azután, a csatornából Dole városa előtt kiértünk a Doubs folyóra. Széle mint a Tiszáé, középen haladtunk a svájci buflák hajó után. Azután a buflák elment, mi pedig felakadtunk tőkesúlyilag.
Amúgy rendesen. A svájci elment, mi győztünk, nekünk volt nagyobb merülésünk. 1,70 méter, abból a bulbe a kavicságyban. Jól nézünk ki szombat késő délután, 500 méterre a kényelmes kikötő előtt. Hajóforgalom nulla. Stabilan álltunk, bár mindent megpróbáltunk amit kézzel, winchekkel és parti fához kötött kötelekkel lehet. Talán, ha kicsit el tudtuk fordítani a hajót. Hát, itt éjszakáztunk horgonyfénynél. A hangulat hasonló, mint a huszáré ló nélkül.

Másnap, vasárnap sem reménykedtünk nagy változásokban. Néhány kétpárevezős arra jött, és megkérdezték, segíthetnek-e.
A válaszom erre tán hosszabbra sikeredett, mint az Ómagyar Mária Siralom, de megígérték, hogy az edzés után visszajönnek motorossal és kötelekkel. Szó, ami szó, az egész vasárnapjukat nekünk szentelte Jacques és Florence, később az egész családjuk, baráti körük, alpinista ismerősük kötelekkel, csigákkal, 200 lóerős, 9 tonnás Renault traktorjuk, csak a kiskutya maradt otthon.
Délutánra srapnelhangon elszaggattunk négy kötelet, hogy megtegyük azt a pár métert, ahol ismét úszik Mona. Nem is tudják, milyen érzés volt ismét ringatózni. Megmentőink ezek után nem sokat hagytak hálálkodni, hanem felajánlották, hogy értünk jönnek a kikötőbe, és városnézni visznek bennünket. Olyan hálával még felajánlást nem fogadtak. Nem csak a hajónk úszott ugyanis, hanem egy gyönyörű város falai előtt álltunk.

Dole városa

Hallotta- már valaki hírét? Mert bevallom, nem tudtam róla semmit. Méltánytalanul elhallgatott látnivaló, ezt a csodát ajánlani tudjuk azoknak is, akiket nem fűt túl a hála idegenvezetőik iránt. Mert a város maga a csoda. Az ősi falak, tornyok és kapuk, a századok óta álló házfalak, amelyek messze nem párhuzamosak, bárhogy nézzük, dűlöngélnek. És a víz, amely minden sarkon meghatározó eleme a településnek. A fotók erről többet mesélnek. A tannerie – tímár műhelyek sokasága népesítette be az egyik vízparti utcácskát. Ma már nem működnek természetesen, de ott sétálva szinte érezni lehet a bőrcserző „illatát”. Aki persze már járt ilyen helyen, tudja, miként kell értelmezni ezt a fajta „illatot”. Itt volt tímár Joseph Pasteur, és itt született 1822-ben fia Louis Pasteur, akire okkal büszkék francia vendéglátóink.

A Mont Roland-ra autóval vittek. Kegyeleti és zarándokhely, minden augusztusban 10 000 portugál zarándok látogatja. Aki látta, megérti, miért. A hely szelleme vonzza őket. És persze a természeti szépsége, azt mondják, tiszta időben ellátni a 140 km-re fekvő, vagyis inkább emelkedő Mont Blanc-ig. Erre csak annyit jegyeztem meg, hogy akkor eddig jól navigáltunk, jó irányba jöttünk. Természetesen új barátainkat meghívtuk vacsorára. Nagy nehezen elfogadták, ha a Chardonnét ők fizetik. Így esett.

Nem gondoltuk, hogy a barátságos búcsú után reggel még viszontlátjuk őket a kikötőben épp indulás előtt. Munkába mentek, elköszönni jöttek egy üveg Morel Thibauld-dal, néhány friss croissant-al és baguette-el. Most mondja valaki, hogy soviniszták a franciák.

Aki teheti, egyszer látogassa meg Dole-t. Mi nagyon szeretnénk megosztani a Dole-ban kapott élményt, amelyet méltatlanul alábecsül a turisztikai marketing.

Folytatás:                                                            

04. 06. - 04. 11.     0 - 322 tmf; 597 km Portofereiro - Maccinaggio - Cannes-Golf Juan- La Ciotat - Vieux Port Marseille - Les-Corbieres - Port Napoleon	Elba szigetétől Marseille-ig >>
04. 12. - 04. 17.     597 - 932: 335 km Port St. Louis - Lyon	Felfelé a Rhone folyón>>
04. 13.     243 fkm - Avignon	Avignon, a pápák városa>>
A Rhone völgye - a francia borászat egy fellegvára	"Borvidéken és hegygerincen át...">>
Valence után: VÁM ellenőrzés és motorhiba	Lecsapnak a francia TEK-esek>>
322 tmf + 323 fkm után: Irány a Saone!	Búcsú a Rhone-tól..>>
Hajózásunk a Saone folyón - kikötés Macon-ban	Régi város, új élmények >>
Zátonyra futottunk Dole városa előtt	Évszázadok emlékei >>
Életképek a Mona fedélzetéről	Elkapott pillanatok >>
1400 km után "leejtjük" a hajó orrát :-))	Völgymenetben>>
log: 1743 km - Frankfurtban ketten maradtunk	A Rajnán, a Majnán>>
Rajna, Majna - borok, várak és zsilipek, zsilipek..!	Szőlő, ameddig a szem ellát..>>
05. 10.     log: 2883 km Utunk véget ér..!	A dunai szakasz..>>

          

A vitorláskölcsönző vezetője:
Kötél János - vitorlás hajó vezető, szkipper
Telefon: +36 / 20/3901-788       |       E-mail: kotelhajo.hu@gmail.com